Jóval az elektromos vasaló zümmögése előtt a faszenes dobozvasaló – más néven szénvasaló vagy önmelegítő vasaló – a 19. századi találékonyság igazi csodája volt. Európa-szerte, Amerikában és másutt is használták otthonokban és mosodákban. Ez az öntöttvas „igásló” egyetlen vezeték vagy konnektor nélkül tette simává a gyűrött ruhákat.
A korábbi, nehéz, állandó újramelegítés igénylő „sad vasalókkal” a faszenes dobozvas saját, egyenletes hőkkel termelt – a belsejébe helyezett izzó parázsnak valóban. Hordozható, praktikus és a maga korában meglepően hatékony volt.
Nézzük meg közelebbről ezt az izgalmas háztartástörténeti darabot – és azt, hogyan változtatta a tüzet ropogósgallérokká
és sima lepedőkké .
A faszenes dobozvasaló fő jellemzői
1. Öntöttvas test belső üreggel
A vasaló nem tömör volt, hanem egy üreges doboz , amely a forró faszenet tartalmazza. Így a hő belülről sugárzott, és a talp sokkal tovább maradt forró, mint a tömör vasalók esetében.
2. Felnyitható fedél díszes zárral
A zár gyakran kakas, madár vagy virág formájú volt. Nemcsak díszített, hanem funkcionális is: a fedelet fel lehetett nyitni, hogy szenet adjanak hozzá vagy eltávolítsák a hamut anélkül, hogy a vasalót le kellett volna tenni.
🐓 Érdekesség: A kakas – az éberségés a
