sikamlós állagáról ismert, amikor felvágjuk vagy megfőzzük. Ez az állag a nyálkaanyagnak köszönhető – az oldható poliszacharidoknak, amelyek folyadékkal keverve viszkózussá válnak. Az emésztőrendszerben ez a nyálkaanyag inkább egy puha szivacshoz vagy gélhez hasonlóan viselkedhet, megkötve a keményítők és cukrok egy részét, lassítva azok lebomlását és felszívódását.
Tanulmányok vizsgálták az okra poliszacharidjait és azok hatását a szénhidrát-emésztő enzimekre, például az alfa-amilázra és az alfa-glükozidázra. Ezen enzimek részleges gátlásával az okra csökkentheti a keményítő felszívódó glükózzá alakulásának sebességét. Ezenkívül rosttartalma támogatja az emésztés általános szabályosságát, ami hozzájárulhat az étkezés utáni kellemesebb közérzethez.
Számos klinikai vizsgálat, beleértve a randomizált vizsgálatok metaanalíziseit is, arról számolt be, hogy a rendszeres okra fogyasztása összefüggésben állt az éhomi vércukorszint és a HbA1c markerek csökkenésével azoknál az embereknél, akik már kezelték a vércukorszintjüket. A hatások szerénynek tűnnek, és kiegyensúlyozott étkezési szokások mellett működnek a legjobban, mint önálló megoldásként. A mechanizmus – a viszkózus nyálka plusz az enzimek hatása – mégis praktikus kiegészítővé teszi az okra fogyasztását, amelyet érdemes megfontolni.
Egyszerű módok az okra élvezetére
A fiatal hüvelyeket enyhén pároljuk vagy pirítsuk meg egy kevés fokhagymával és olívaolajjal, amíg éppen megpuhulnak.
A szeletelt okrát a levesekhez vagy pörköltekhez a főzés utolsó 10-15 percében adjuk hozzá; ez természetes módon besűríti a húslevest.
